Az előző munkám során (mikor még közgazdász voltam) többször is készitettek velem riportot. Ilyenkor teljesen lazán, tulajdonképpen elbeszélgettünk a riporterrel. Nemrég viszont, amikor a Provocateur szalonról készült kisvideó, és meg kellett szólalnom, számomra is hihetetlen volt, de izgulni kezdtem, és úgy éreztem, nem fogok tudni normális, érthető mondatokban beszélni. Ez a tény ébresztett rá arra, mennyire más a szivedhez ennyire közeli dolgokról beszélni, szóval, van ez úgy ...
2010. szeptember 20., hétfő
Az első
Jó másfél évvel ezelőtt nekivágtam, hogy feladjam a biztos anyagi hátteremet és a közgáz végzettségemet azért, hogy megvalósitsam talán a legfontosabb álmom, és fodrász legyek. Cseppet későn kezdtem el ezt a blogirást, hisz az út, amit mostanáig megtettem, utólag már nem irható le hitelesen, túl vagyok rajta. Az út eredménye néhány képben megmaradt azonban, és ezeken a fejlődés is egész jól mérhető:
A konty a munkám különleges fejezete. Kontyot késziteni igazi művészet, kiteljesedés, s utána végignézni a kész munkán, leirhatatlan.
 |
| első munkáim egyike |
 |
| szintén akkor készült |
 |
| és jöttek a kontyok :) ... |
 |
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)